FIKESZ-PLUSZ KFT Épületgépészeti szakkereskedés.
„Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt amire szükségem van!” Antoine De Saint-Exupéry

Ecomix C töltetű ammónia, vas– és mangánmentesítő berendezések

Ipari ammóniamentesítés,
ammóniamentesítő

A vízben az ammónia, vagy ammónium a felszín alatti vízekben jellemző. A hatályos ivóvízminőségi rendelet alapján, az ammónia határértéke nem haladhatja meg a 0,5 mg/l értéket a vízben. Ha ennél magasabb, akkor el kell távolítani, vagy a határérték alá csökkenteni. Magának az ammóniának tulajdonképpen nincs különösebb élettani hatása, ezt mutatja az is, hogy sok ásványvízben az ivóvíz rendelet feletti ammóniát találni, ami hivatalosan meg is engedett. Tulajdonképpen az egyetlen oka, hogy az ivóvízben az ammónia nem lehet magas, hogy a vízhálózat mikrobiológiai tisztaságát nem lehet garantálni, ezért az itt előforduló baktériumok az ammóniával “reakcióba” lépve nitrifikációt okozhatnak. A nitrifikációs folyamat első lépése pedig a nitrit keletkezése, ami viszont már mérgező hatású.
Amikor ammóniamentesítésről beszélünk, akkor a szó szoros értelmében az ammónia teljes eltávolításáról beszélünk és nem a csökkentéséről. Ennek az oka, hogy bármilyen ammóniamentesítő berendezést használunk, akár biológiai, apszorbciós, vagy oxidációs technológiát, csak az a vízkezelési és víztisztítási technológia működik rendesen, ami után egyáltalán nem, vagy csak nagyon alacsony ammóniát mérhetünk. A félig-meddig ammónia mentesítés tulajdonképpen egy hibás víztisztító berendezés eredménye, még akkor is, ha a vízkezelő után az ammónia mennyisége a mindenkori hatályos ivóvízrendeletben feltüntetett határérték alatt van.
Az ammóniamentesítést több módszerrel, többféle víztisztítási technológiával elvégezhetjük:
biológiai ammóniamentesítés:
ez a legrégebbi módszer az ammónia eltávolítására. Ebben az esetben bizonyos mikróbák, baktériumok segítségével, úgynevezett nitrifikációval végezzük el a feladatot. Valójábana baktériumok által “gyártott” enzimek segítségével történik az ammóniamentesítés, mégpedig két lépcsőben. Az első lépcső az ammónium nitritté alakítása, a második pedig a nitrit nitráttá alakítása. Többféle töltet alkalmazható a baktériumok “megtelepítésére”. Például kavicsszűrő, aktívszén-szűrő, vagy Zeolit töltet. Az alkalmazott technológiánál minden esetben figyelembe kell venni a szűrési sebességet, a víz oxigén tartalmát, a víz és környezet hőmérsékletét. Ennek a rendszernek a hátránya, hogy viszonylag nagy helyigényre van szükség, illetve a körülményeket úgy kell kialakítani, hogy a baktériumok fenntarthatók legyenek. A biológiai víztisztító berendezés után szinte foglalkozni kell a víz fertőtlenítésével, amit megoldhatunk vegyszerrel, ózonnal, vagy akár UV berendezéssel. Ez az a vízkezelési módszer, ami beruházáskor talán a legdrágább, üzemeltetéskor talán a “legmacerásabb”, de a vízhez a legkíméletesebb. Ezt az ammóniamentesítési víztisztító technológiát csak nagy, több 100m3/h rendszereknél ajánlatos alkalmazni
vegyszeres oxidációs ammóniamentesítés:
ez a legegyszerűbb és a leggyakoribb technológia az ammónia eltávolítására. Hosszú évekig az ammónia oxidációját aktív klórral végezték (pl.: klórgáz vagy folyékony alapú vegyszer), de az utóbbi időben már elterjedt lett a hidrogénperoxidos oxidáció is. Az a különbség a két vegyszer között, hogy míg a klóros oxidáció után trihalometánok képződnek, addig a hidrogén peroxidnál nem. A trihalometánok egy nagyon erős mérgező és rákot okozó vegyület, ezért ennek kiszűrésére, a klóros oxidációt követően mindig aktívszén-szűrőt kell alkalmazni. A klóros oxidációnál arra is kell figyelni, hogy ha a víz ammónia tartalma túl magas (3-4mg/l felett), akkor az oxidációhoz felhasznált klór visszamaradt klorid tartalma határérték felett lehet jelen a már ammóniamentesített, kezelt vízben. Amennyiben a magas ammónia tartalom miatt ez a veszély fenn áll, akkor más technológiát ajánlatos alkalmazni.
apszorbciós ammóniamentesítés:
ez a vízkezelési és víztisztítási technológia egy nagyon régi módszerből ered. A jól bevált háztartási szagtalanító, a macskaalom nem más, mint egy olyan mesterséges anyag, vagy természetes kőzet, ami nagyon jól megköti az ammóniát. Ezt az apszorbciós eljárást az elmúlt 10 évben kezdték el használni a vízkezelésben víztisztítóként, és napjainkban egyre több helyen alkalmazzák ammóniamentesítésre. Mivel az apszorbciós eljárásnál az alkalmazott töltet (ami lehet természetes Zeolit, vagy mesterséges anyag) előbb-utóbb telitődik ammóniával, ezért ezt regenerálni kell ahhoz, hogy ismét abszorbálni tudjon. Ez a regenerációs eljárás szinte azonos a lágyító berendezés regenerálásával, tehát sóval (nátrium-kloriddal), némely típusú töltetnél még egy kiegészítő vegyszerrel, lúggal történik. Ennek az ammóniamentesítő víztisztítónak az egyetlen hátránya, hogy az alkalmazott apszorbciós töltetek nagyon jó vízlágyító tulajdonsággal rendelkeznek, tehát a vízkezelés és víztisztitó berendezés után nemcsak ammóniamentes, hanem lágy vizet is kapunk, ami nem mindíg előnyös, vagy megengedett.

Ipari mangántalanítás, mangántalanító

A mangántalanítás olyan vízkezelési és víztisztítási feladat, amit sokan együtt asszociálnak a vastalanítással, mint vas-, és mangántalanító berendezés, de ez nem minden esetben van így. Igaz, hogy a legtöbb esetben amikor vastalanítunk, akkor mangántalanításra is szükség van, de előfordulhat, hogy a víz összetétele, valamint az elemi mangán egyéb kémiai kötése miatt ezt a feladatot nem tudjuk egy “egyszerű” vastalanító berendezéssel megoldani.
Mivel a mangán duplája a vas egyenértékének, ezt legalább ennyivel nehezebb (vagy talán még nehezebb) eltávolítani a vízből. Vagyis ennyivel nehezebb mangán pelyhekké, mangándioxiddá oxidálni. A “vastalanítás” menüpontban leírt technológiákat, alkalmazhatjuk a mangántalanításra is, de pl. hosszabb reakció idővel kell számolnuk, több vegyszer, vagy több ózon adagolás szükséges a feladat elvégzéséhez, vagy lassúbb szűrési sebességet alkalmazhatunk katalitikus szűrésnél. Egyes katalitikus töltetek alkalmasak vastalanításra, de a víz összetételétől függően, mangántalanításra nem igazán. Sokszor a helytelen kiválasztás következtében, a berendezés beüzemelése után derül ki, hogy a beépített vastalanító rendszer nem alkalmas mangántalanításra. Ez a hibás technológiai meghatározás igen költséges lehet, ezért javasoljuk azt, hogy ha mangán van a vízben, akkor inkább a kicsit drágább és talán “macerásabb” technológiát válasszuk, de ne költsük feleslegesen a pénzt olyan dologra, ami a végén nem működik rendesen.
Itt is, akárcsak a vastalanító berendezés kiválasztásánál, a mangántalanító rendszer kiválasztásánál is figyelembe kell venni néhány olyan praktikus tényezőt, mint pl. van-e kezelő személyzet, mekkora hely van a berendezésre, valamint mennyi pénzt szánunk a megvalósítására, majd az üzemeltetésre.

Ipari vastalanítás,
vastalanító

A vastalanítás a második leggyakrabban alkalmazott vízkezelési és víztisztítási feladat a vízlágyítás után. Magyarországra ugyanis jellemző, hogy a talajban lévő rétegvizek jelentős mennyiségben tartalmaznak vasat. Általában akkor szembesülünk vele, hogy magas a vastartalom a vízben, amikor kútfúrást követően elkészül a vízanalitika, vagy a víz elszíneződését, lerakódásokat veszünk észre a vízzel érintkező felületeken. Magasabb koncentráció esetén pedig még kellemetlen fémes ízt is ad a víznek. A vízművek és minden létesítmény, aki ivóvíz minőségre kötelezett, a mindenkori hatályos rendeletben előírt ivóvízminőséget kell, hogy betartsa (erről az információk menű pontban olvashat). Ez nem azt jelenti, hogy “vasmentes” vizet kapunk, vagy azt kell előállítani. Ettől függetlenül viszont vannak olyan technológiák, alkalmazások, ahol szinte teljes vastalanításra van szükség, rendelettől függetlenül.
Sokszor úgy tűnhet, hogy a vastalanítás egy könnyű víztisztítási és szűrési feladat (ami általában igaz is), de ez nem mindig van így.
A vastalanító berendezés kiválasztásánál több paramétert is figyelembe kell vennünk:
víz oldott vastartalma (mg/l-ben); kezelendő víz mennyisége (m3/h-ban); más összetevők a vízben (pl.: mangán); oldott oxigén tartalom; víz pH-ja; van-e klór a vízben?
Ezt a vízkezelési és víztisztítási feladatot többféle módon is elvégezhetjük. Léteznek régi, illetve új, modernebb technológiák is vastalanításra, mint például:
katalitikus szűrés:
ez a leggyakoribb módszer, az esetek 80-90 %-ában használunk katalitikus szűrőanyagot ipari vastalanításra. Ez a katalitikus töltet a vízben oldott vas és mangán ionokat vízben nem oldódó vegyületekké alakítja át, így ezek könnyen kiszűrhetők a vízből. Van regenerálásmentes és regenerálást igénylő töltet. Fontos tudni, hogy regenerálás alatt nem a visszamosatást értjük, hiszen az mindegyiknél szükséges, hanem a szűrőtöltet aktív felületének megőrzését. Vannak olyan töltetek, amelyek a kimerülésig végzik feladatukat, utána ki kell cserélni őket, és vannak olyan töltetk is, amelyeket vegyszer regenerálással kell aktívan tartani. Ez lehet időszakos vagy folyamatos regenerálás, a vízbe adagolt vegyszer segítségével. Ebben az esetben arra kell figyelni, hogy ha regenerálás nélküli töltetet alkalmazunk, akkor a vízben legyen megfelelő mennyiségű oldott oxigén, illetve megfelelő legyen a víz pH-ja. Amennyiben regenerálható vastalanító berendezést használunk, akkor vigyáznunk kell, nehogy túladagoljuk a vegyszert, mert utána ez megjelenik a kezelt vizünkben, vagy nehogy keveset adagoljunk, mert akkor nem lesz hatékony a vastalanítás.
vegyszeres oxidáció:
ebben az esetben az oldott vastartalmat nem oxigénnel, hanem a használt vegyszer oxidációs képességével oxidáljuk fel vaspelyhekké. Ez a vegyszer lehet aktív hidrogén vagy klór alapú, de alkalmazhatjuk ezek kombinációját ( de nem mindegyikét) is. Ilyenkor arra kell figyelni, hogy ne adagoljuk túl a vegyszert, mert ez azután a kezelt vízben megjelenik, vagy hogy nincs-e olyan összetevő a vízben, amiért azt nem alkalmazhatjuk. Az “alul” adagoláshoz pedig egyszerűen nem lesz elég hatékony az oxidáció, így oldott vas maradhat a vízben.
levegőztetéses oxidáció:
levegőztetéses oxidáció: ennél az esetnél a levegő oxigéntartalmát használjuk fel az oldott vas vaspelyhekké (vashidroxiddá) való oxidálására, majd ezeket a pelyheket egy multimédiás kavicsszűrőn megszürjük. Ilyen esetekben arra kell figyelni, hogy az oxidációhoz kell egy viszonylag hosszú reakció idő, illetve hogy ha a vízbe adagolt levegőt nem szűrjük különleges szűrővel, akkor a víz elfertőződhet. Továbbá arra, hogy nem biztos, hogy a víz vastartalmához képest, a víz feltud “venni” elegendő levegőt az oxidációhoz.
ózonos oxidáció:
ez a fenti módszer modernebb változata. Az ózon ugyanúgy működik, mint a levegő oxigénje, csak sokkal hatékonyabban és gyorsabban megy végbe az oxidációs folyamat. Ebben az esetben fontos tudni, hogy az ózon oxidációja során mérgező anyagokat is termelhet (pl. ha bróm van a vízben, bromátot). Ezt a technológiát főleg összetett víztisztítási feladatoknál alkalmazzuk, mint. pl. arzénmentesítés, de kiváló fertőtlenítésre is, vagy nagyobb (50-100m3/h) teljesítmény felett, ahol már ez kifizetődő.
Bármilyen fenti, vagy ezeken kívüli vastalanítási technológiát is alkalmazunk, sok tényezőt kell figyelembe venni a víz összetételével kapcsolatban, de meg kell vizsgálnunk azt is, hogy például van-e kezelő személyzet a vastalanító berendezéshez, mekkora hely van a vízkezelőnek, és végül, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre a megvalósításra, valamint, hogy mennyi az az üzemeltetési költség, ami még elfogadható lesz a gazdaságos termeléshez.

12termék112
12termék112
Szűrés
Termék státusza
Ár
 (Ft)
318 006 Ft - 7 421 593 Ft
Márka
Tulajdonság